Gábor egy ismerőse (Ju) meghívott minket a szülővárosába vidékre (vidék=1,5millás város, ázsiai mértékkel). Reggel 6kor keltünk majd vonattal (francia TGV) 3 óra alatt meg is érkeztünk Gwang-Ju-ba, Korea déli végébe. Még a helyi Ju-nak se volt ötlete, hogy mit lehetne itt megnézni mint nevezetesség, úgyhogy inkább betörökültünk egy hagyományos koreai étterembe ahol többek között tintahalat, különféle gombákat és húst ettünk brutálisan erős és fűszeres szószokkal. Itt mindent magadnak kellett elkészíteni az asztal közepén lévő sütővel. Persze villa, kés esélytelen, helyette kaptunk egy ollót és pálcikákat... Volt még egy kis időnk úgyhogy megnéztünk egy bambuszerdőt a város mellett.
A nap fénypontja egy koreai angol óra volt, pontosabban Ju diákszervezetének önképző köre. Egy biztos, életem legviccesebb órája volt:). Már az első pillanatban mindenki ujjongva köszöntött minket, mert még sosem láttak ezelőtt európai embert. Elég nehéz leírni, hogy milyen volt a hangulat, ilyennel még sosem találkoztam. Bármit mondott a diákvezető őrjöngtek, jelentkeztek, hangosan wow-ztak vagy bú-ztak. Mindenki nyíltnak, őszintének és boldognak tűnt, kicsit gyerekesnek. Persze 25 körül volt mindenki, de legalább 18nak néztek ki (szerintük én 25-nek, mert ahogy mi sem ők sem tudják eldönteni mi hány évesek lehetünk). Csak angolul beszéltek és elég jól, de én a felét nem értettem, mert a koreai akcentus és a könyvből való tanulás keveréke elég érdekes eredményt alkot. Sajnálom, hogy nem maradhattunk ott velük este, hogy jobban megismerhessem őket, de el kellett mennünk. Képek mindjárt, csak válogatok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.