SeoulPekingDubai

Végre egy kulturált kínai városban vagyunk. Pagodákat, templomokat nézegettünk. Másnap terrakotta hadsereget. A katonákat asszem a 1970-es évek végén találták meg, pontosabban találta meg egy helyi paraszt kútásás közben. Röhejes, de most ezt a szegény (immáron gazdag és híres) parasztot azóta istenítik, híres emberekkel találkoztatják és autogrammot lehet tőle kérni. A guide-unk nem is értette miért viszakozom tőle aláírast kérni, és hogy miért nem érdekel ki is ő valójában. Tipikus kommunista "törvénytisztelő jó kommunista" bábképzés a nép számára. Ahogy az első császár (Csin-si huang ti) sírja és a fölé emelt mauzóleum is röhejes, mivel senki sem tudja hogy egyáltalán ki van a sírban és hány éve halt meg, mert nem merik felnyitni, nehogy a nép csalódjon. De ha már itt tartunk, Mao Ce-Tung képe is ott lóg mindenhol, és az emberek szívretett kézzel fotózkodnak vele. Elhiszem, hogy tett jót az országának, pl azzal h egyesítette azt. De vhogy nem tudnék tisztelni egy embert aki miatt milliók halltak meg és féltek tőle, a történelem elferedítését nem is említve.
 

A legjobb dolog a panda rezervátum volt nem messze Xiantól. A világ leglustább állata, egész nap csak alszik és eszik (cirka 30kg bambuszt naponta). Ezért is van kihalófélben, mert még közösülni sincs mindig kedve(meg ugye mert vadásszák h gyógyszert készítsenek belőle, és az újszülött nagyon gyenge és pici) .
 

Akárhány angol anyanyelvű külföldivel találkoztunk eddig, az angolt tanított nevesincs kis falukban. Itt is sokan voltak, legfőképp amerikaiak és britek persze.
 

Este felszálltunk az éjszakai vonatra Pekingbe. Eddig mindig a 3. emeleten kaptunk helyet (pontosabban a 3. ágyon alulról). Egy kínai testméreteire szabott gyerekágyban cuccokkal a kezedben nem annyira könnyű elaludni. Ugyanez van a buszokon is, két nyugati általában nem ül egymás mellé, mert nem fér el, vagy egyszerűen csak nem szeret összenyomorogni ismeretlenekkel, ahogy ez itt normális. A metrón kapaszkodnod sem kell, mert annyian vannak rajta h nem tudsz elesni…