Megérkeztünk Pekingbe a Tiananmen tér (mennyei béke tere – 1989ben itt tüntettek a demokráciáért amit a Nép Felszabadító Hadserege levert halálos áldozatok révén) mellé természetesen a szokásos youth hostelbe ahol 10 fok van mint mindig. Megebédeltünk (esetemben szamár húst :D) majd elmentük az olimpiai negyedhez.
Este egy bevásárló utcában sétáltunk, kínai/orosz tankönyveket vettünk. Mindenki tök aranyos volt, érdeklődtek a boltosok, hogy honnan jöttünk (és nem az eladás céljából, pont miattuk nem tudtunk rendesen vásárolni) és a hostelben megszálló kínaiak is mind jófejek voltak. De kiderült, hogy nem mindenki az. Úgy látszik sokan lovagolják meg a kínai fiatalok barátságosságát a nyugatiak felé és a külföldiek naivitását és érdeklődését. Miután sokadik kínai emberrel beszélgettünk, két lány elhívott minket, hogy nem szeretnénk e meginni egy teát és közben beszélgethetni angolul, mert ők foreign languages-t tanulnak a pekingi nyelvi egyetemen és szívesen gyakorolnának. Tényleg jól beszéltek angolul, ellenben az átlagemberrel, szóval én be is vettem. Teljesen kulturáltak voltak, de úgy látszik ahogy a koruk megállapítása se nagyon megy itt, az emberismeretem se ér túl sokat. Sejtettem, hogy lehúzás lesz, de gondoltam csak ingyen kajálni meg inni akarhatnak, az meg kezelhető, mert max nemet mondok. A lényeg, hogy bementünk velük egy pláza teázójába(főutca, frekventált hely, minden okénak tűnt) és rendeltünk egy teát és elvileg ajándékba hozzá vmi kínai nasit, ezentúl bátyám egy sört. Fél óra múlva mondták, hogy zár a hely, majd búcsúzás előtt még email címet cseréltünk majd kihozták a számlát. Na igen, itt volt az egész sztori szépséghibája, ugyanis a számlán 540 yuan volt (14ezer forint). Utólag örülök, hogy a bátyám ott volt mert én nem fizettem volna ki, el is indultam kiféle két „jó édes kurvaanyád” és „ok hívd a rendőrséget” között az épületből, de Gábor adott nekik egy százast mert mégis csak fogyasztottunk valamennyit és nem volt kisebb pénzünk. Magyarországon ugyanez általában 100ezer forintnál kezdődik a nightclubbokban… Valahogy feldolgozták, hogy minket nem tudnak annyira lehúzni és elmentünk. Utólag derült ki, hogy már az egész pláza be volt zárva és csak egy kijárat volt az épületből ahol 3 biztonsági őr várt. Nem voltak túl félelmetesek, egyenként 160centis kis kínaiak, de azért nem akarok belegondolni , hogy mi lett volna ha nem fizetünk és kiderül, h ők is be vannak szervezve. Nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyire felbaszva, sajnos az igazságérzetem ehhez túl erős, úgyhogy meg is szereztem a rendőrség levelezési címét és helyiek tanácsára majd utsó nap írok is nekik.
Este kicsit csalódva a kínai emberekben és magamban, elmentem bulizni a hostelből két kínai diákkal (akik már tényleg azok voltak). Nem nagyon volt hozzá kedvem, de nem akartam kihagyni, ha már itt vagyok. Végül jól sült el, egy kínai rapper sráccal (aki LA-ben élt négy évig, és kiderült 31 éves és felesége van:D) beszélgettem és tanultam kínai káromkodásokat, majd egy két külföldivel. A hely kb olyan volt mintha a nyugati pályaudvar ex-szórakozóhelyébe csöppentem volna, legalábbis a lányok öltözködéséből és viselkedéséből ítélve. A fiuk itt mind, addig nyomulnak egy lányra amíg el nem érik a céljukat, ha kell 20x esnek pofára egy este egy lánnyal és 4en táncolják őt körbe. Elég matriarhárisnak tűnt az egész. Nyáladzó férfiak (többek között 40es amerikaiak is – gyönyörűen működik a szextúrizmus) tombolnak körül minden lányt, akik kedvük szerint válogatnak vagy szívatnak meg bárkit.
Vettünk egy chinglish nevű könyvet, amiben utcán/éttermekben fotózott képek vannak hibás angollal. Egész este ezen röhögtem.
